Természettudományos tehetségeink segítéséről tanácskoztak Debrecenben

2011. február 26-án a Debreceni Egyetemen rendezte meg  a Magyar Géniusz Program a Debreceni Egyetem Regionális Tehetségpontjának szakmai támogatásával a „Tehetséggondozás a természettudományban” című konferenciát.

A konferencia célja volt áttekinteni a természettudományos tehetséggondozás értékeit és gyenge pontjait a közoktatásban, valamint elemezni, hogy a felsőoktatás, a tudományos élet hogyan tudja az eddigieknél hatékonyabban segíteni a közoktatás természettudományos tehetséggondozását. Délelőtt plenáris ülésen hangzottak el előadások, délután szekciókban folyt a munka.

Bucsi Szabó Zsolt, a Géniusz Program projektmenedzser-helyettese a plenáris ülésen megnyitó gondolataiban hangsúlyozta, hogy óriási jelentősége van e Programnak, amely Csermely Péter professzor kezdeményezésére 2009-ben indult,  s 2011 végéig tart: máris érezhető, hogy lendületet adott a hazai tehetséggondozásnak. A tehetséggondozás új kereteit jelentő eddig létrejött több mint 400 Tehetségpont önmagában is jelentős érték,  de a munka szakmai színvonalát emelendő egyéb új szervezeti keretek is meghatározóak az előrelépésben. Ezek közé tartoznak a továbbképzések szakemberek részére - várhatóan eléri a továbbképzettek száma a tizenötezret év végére, a tehetségfejlesztés speciális kérdésköreiről szóló kiadványok - közel harminc ilyen jelent, illetve jelenik meg; a Tehetségtanácsok létrejötte; a Tehetség-bónusz program elindítása; Tehetségnapok, konferenciák; Tehetségbarátok Köre. Ezek a programok mind-mind új színfoltot jelentenek a magyar tehetséggondozás palettáján, s jelentős szerepet játszanak abban,  hogy a tehetségsegítés ne csak a szakemberek feladata legyen, hanem  társadalmi üggyé váljék az egész Kárpát-medencében.

Dr. Páles Zsolt professzor, a Debreceni Egyetem tudományos rektorhelyettese egyrészt azokról a tehetséggondozó formákról szólt, amelyek évtizedek óta hagyományosan működnek az egyetemeken, másrészt ismertette azt az új komplex programot (DETEP), a mely 2000-ben indult el az újra egyesült Debreceni Egyetemen, s legújabb változatát  2008-ban fogadta el a DE Szenátusa - kiemelten támogatva a természettudományokban tehetséges hallgatókat, fiatal kutatókat is. Somogyi Béla, Debrecen város  alpolgármestere a város évszázadokra visszanyúló tehetséggondozó munkáját méltatta, s ugyanakkor beszámolt arról  a város közoktatási rendszerét átfogó komplex programról, amely három évvel ezelőtt indult el: 10 éves korban felkutatják a tehetségígéreteket, s szisztematikus fejlesztő munkával  gondozzák tehetségüket  a középiskolával bezárólag.

Dr. Körösi Zoltán, a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiumának igazgatóhelyettese Debrecen város középiskoláival való együttműködésről számolt be: az Egyetemen biztosítanak tevékenységi formákat a természettudományokban legkiválóbb középiskolás tanulóknak, biztosítva mentort is ehhez a munkához.

Dr. Balogh László, a Géniusz Program szakmai vezetője vázlatosan áttekintette  e Program eredeti célkitűzéseit, szembesítette ezeket az eddig elért eredményekkel, s felvázolta  a tervezett perspektívát is a „Tehetséghidak - Program” keretében.

Dr. Münnich Ákos professzor, a Debreceni Egyetem Regionális Tehetségpontjának vezetője arról adott áttekintést, milyen új lehetőségeket kínál e szervezeti forma a Kelet-Magyarországon tanuló általános és középiskolás tehetséges  diákokkal való kapcsolat kialakítására, az eddiginél hatékonyabb együttműködési formák kimunkálására.

Bohdaneczky Lászlóné dr., a DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának vezető tanára a Gimnázium által elnyert TÁMOP 3.4.4./B pályázat keretében folytatott hálózatépítő tehetségsegítő munkáról számolt be: száznál több pedagógust, illetve tehetséges diákot sikerült bevonni a környező településekről abba a munkába, amely e tanévben folyik, s amely a tehetséggondozás eddiginél komolyabb szakmai alapozottságú  együttműködési formáit dolgozza ki.

A szekcióüléseken az egyes tantárgyak tehetséggondozásának specialitásai kerültek terítékre.

A biológiai szekció munkáját Revákné dr. Markóczi Ibolya vezette (DE Természettudományi és Technológiai Kar Biológia Szakmódszertani Részleg vezetője), s öt előadás hangzott el, amelyeket élénk vita követett. A résztvevők megnevezték azokat a főbb problémákat, amelyek akadályai e tudományterületen a közoktatásban a sikeres tehetséggondozásnak: ilyen az alacsony óraszám, a nagytömegű ismeretanyag, továbbá az, hogy a természeti jelenségekről nincs tapasztalatuk a diákoknak. E jelenségek bemutatása órán alig lehetséges a túl sok megtanítandó ismeret miatt.  Mindezek „eredménye”, hogy tanórán alig lehetséges tehetséggondozás, de kevés lehetőség van a délutáni foglalkozásokra is - anyagi akadályok miatt.

Az informatikai  szekció tevékenységét  dr. Csernoch Mária (Informatikai Kar Információ Technológia Tanszékének docense) irányította, itt nyolc előadás hangzott el, vitával fűszerezve.  Nehézségként fogalmazódott meg, hogy viszonylag új tudományterület lévén, kevéssé alakultak még ki a hatékony tehetséggondozási formák, módszerek. Gondot jelent, hogy a versenyek sem mindig segítik a tehetségesek felismerését és  fejlesztését. Szükség lenne a társtudományokkal való együttműködésre, ezek is  alig-alig léteznek. Fontos  szempontként emelték ki,  hogy a játékos formák elengedhetetlenek e tudományterület megszerettetésében.

A fizikai szekciót dr. Cserpák Ferenc  (Természettudományi és Technológiai Kar Fizikai Intézetének docense) vezette, itt is öt előadás hangzott el, vitával kiegészítve. A legfőbb akadálynak azt tartották a  tehetséggondozásban, hogy kevés lehetőség kínálkozik kísérletezésre - időkorlátok és felszerelések hiánya miatt, így  igazán nem tudják megismertetni és megkedveltetni  a diákokkal a kutatás élményét, amely nélkül nem alakulhat ki érdemi motiváció e tantárgy iránt.
A földrajz szekció munkáját dr. Teperics Károly (Természettudományi és Technológiai Kar Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék docense) irányította, itt hét előadás hangzott el, vitával kiegészítve. Fő problémaként azt fogalmazták meg, hogy nincs szisztematikus egyéni tehetséggondozás  az általános iskolától a felsőoktatásig,  menetközben gyakran vesznek el a tehetségígéretek. A biológiai szekcióban már összefoglalt okok miatt a tanórán földrajzból sem lehetséges érdemi tehetséggondozás.

A kémiai szekció elnöke  dr. Tóth Zoltán (Természettudományi és Technológiai Kar Szervetlen- és Analitikai Kémiai Tanszék docense, a Szakmódszertani Csoport vezetője) volt, náluk hat előadás hangzott el, s ott is vita kapcsolódott ezekhez. Komoly hiányosságként emelték ki, hogy az általános iskolában tapasztalható egyoldalú szemlélet, amely szinte kizárólagosan a felzárkóztatásra helyezi a hangsúlyt, ellene dolgozik a hatékony tehetséggondozásnak. Gyakran hiányoznak a tárgyi feltételek is az érdemi tehetséggondozó munkához, a versenyek jellege nem preferálja a kutató-kísérletező tevékenységet, enélkül pedig nincs hatékony tehetséggondozás.

A matematikai szekció elnöke dr. Kovács András (Természettudományi és Technológiai Kar Geometria Tanszék docense, a Szakmódszertani Csoport vezetője) volt, itt három előadás hangzott el, s élénk vita követte ezeket. Jelentős akadályként emelték ki, hogy nincs szisztematikus, a tehetséges diákra mint egyéniségre koncentráló tehetséggondozás. A jelenlegi matematikatanítás kereteiben nehéz kialakítani a megfelelő motivációt a tanulókban, enélkül pedig nincs eredményes tehetségfejlesztés. Hangsúlyozták  azt is, hogy a pszichológiai szempontok érvényesítése is gyakran gyenge a tehetségfejlesztő  munkában, s ez is gátolja az eredményességet.

A konferencia iránti nagy érdeklődés (közel 300 fő vett részt rajta, a szekciókban 34 előadás hangzott el) bizonyítja, hogy a pedagógus-társadalom készen áll a természettudományokban az eddiginél hatékonyabb tehetséggondozásra, az oktatásügy irányítóinak a felelőssége, hogy ehhez a feltételeket megteremtsék.

Dr. Balogh László
a Géniusz Program szakmai vezetője