Tehetség-ösztöndíjasok 2011 – Kerezsi Nemere

Sólyom László volt köztársasági elnök, a Magyar Géniusz Program Tehetségnagykövete Tehetség-ösztöndíjat alapított a kimagasló képességű és teljesítményű fiatalok külföldi továbbképzésének, tehetségük kibontakoztatásának támogatására. A jelentős összegű, egy éven át tartó, havi 2000,- eurós díjat minden évben négy fiatalnak ítélik oda. Idén a négy ösztöndíjas közül az egyik kiválasztott Kerezsi Nemere volt.

Kerezsi Nemere Sepsiszentgyörgyön született 1979-ben. 2004-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász, intermédia és tanár szakán. 2008-ban Junior Príma díjat kapott. 2010-ben az MKE Doktori Iskolájában szerzett DLA-fokozatot. Képzőművész, akit azonban a tudomány is érdekel, jelenlegi kutatási témái közé tartozik a munkavégzés ideális geometriája a méhek sejtépítésében, a lebegő jégkristályok fényrajzának vizsgálata, a súlytalanság a szobrászatban, az auditív látás, valamint a föld, mint médium kérdéskörének feldolgozása.

Kerezsi Nemerét a Tehetség-ösztöndíj elnyerése alkalmából kérdezzük:

– Juhari Zsuzsanna: Milyen családi és kisközösségi környezetből érkezett a Magyar Képzőművészeti Egyetemre?

– Kerezsi Nemere: Héttagú család negyedik gyermeke vagyok, szüleim és testvéreim is zenészek. A sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceumot követően egyetemi tanulmányaimat 1998 őszétől Kolozsvárra terveztem, de a Ion Andreescu Művészeti Egyetemre nem vettek fel. Ez a döntés később javamra vált, 1999 tavaszán Budapesten évfolyamelsőként nyertem felvételt.

– J. Zs: A DLA-, a Doctor of Liberal Arts-fokozat nem nagyon ismert még hazánkban. A PhD zeneművészeti, képzőművészeti és iparművészeti megfelelője. Mit gondol, miért lehet fontos a tudományos megismerés a művészi kifejezéshez?

– K. N: A graduális képzést követően művészi tevékenységem folytatásához továbbra is szükségem volt műteremre, információs közegre, mindezt a sikeres felvételinek köszönhetően három évig a Doktori Iskola ösztöndíjjal biztosította. A DLA-fokozat megszerzése belépőt jelenthet a felsőoktatási képzésben való részvételre, amely nem titkolt szándékom. Kutatási tevékenységem nem szorítkozik a tudományos kutatásra: művészettel foglalkozó emberként nem annyira a végeredmény, mint inkább maga a kutatási folyamat motivál. A tudomány objektív kutatási módszerei meglátásom szerint nem a valóságra, hanem a természetre irányulnak. Valóság és természet nem egyenlő. Ezt a gondolatot szem előtt tartva programomat a következőképpen határoztam meg: kereső, kutató magatartásomat olyan illékony természeti jelenségek megismerésére irányítottam, azaz olyan légköroptikai jelenségek feltérképezésére, amelyek természeti eredetűek, de valóságuk olyannyira feltételezi az észlelést, hogy észlelő nélkül a jelenség nem is létezik, ennek az inspiráló koincidenciának a folyamatos feltárásából jönnek létre a művek.

– J. Zs: Szakterülete a népi építészet is? Mennyiben gazdagítja látásmódját a népi építészet ismerete?

– K. N: Érdeklődési területem a népi építészet is. Segédkeztem értékmentő felmérésen Kászonban, Erdővidéken, részt vettem gyimesi faházak újjáépítésében, helyi mestertől bárdfaragást tanultam. Tömbházban nőttem fel, jó közösségben, a népi építészettel, általában véve az építészettel való ismerkedésem nem volt létszükséglet. Lehet, éppen ezért vágytam az élményre, hogy a környezetemben található anyagokból az archaikus emberhez hasonlóan képes legyek az organikus biztonság megteremtésére. Az otthonépítés, a behatárolható lakhatóvá tételének képessége nem feltétlenül köt helyhez, a határtalanra nézve jelent biztonságot nekem.

– J. Zs: Ön tanult már ösztöndíjjal Hollandiában, Lengyelországban. Mik a tervei a közeli jövőben? Hol fogja hasznosítani Tehetség-ösztöndíját?

– Terveim szerint az ösztöndíjas évemet két hathetes tanulmányút és egy kilenc hónapos rezidencia formájában három helyszínen tölteném. Földrajzi adottságainak köszönhetően az első hat hétre vonatkozó választásom Izlandra esett. A rendkívül inspiratív hely, melynek felszíne az aktív vulkanikus tevékenység folytán hordozza a mélység tulajdonságait, ideális lehetőséget jelent egy olyan légköroptikai jelenség észlelésére is, mint a hazánkban nem megfigyelhető aurora borealis, a sarki fény. A kilenc hónapos rezidenciát Németországban, az Universität der Künste Berlin Időalapú Média Intézetében töltöm, az ösztöndíjas időszakot záró tanulmányi „háromszög” az Amerikai Egyesült Államokba vezetne, ahol főként land art* műveket néznék meg.

_{* Tájművészet: A hatvanas évek jellegzetes irányzata. A művészek a természeten hajtanak végre különféle változtatásokat kiterjesztve így a művészetet a valóságos, tényleges térbe, természeti vagy városi környezetbe.}